Nincs igazán kedvem most bevezetőt írni, hogy hogyan képzeltem ezt az egészet, bár tudom, úgy illene. Legyen elég annyi, hogy bő egy éve figyelgetem kicsit komolyabban a honi labdarúgás eseményeit és úgy érzem, kezdek megvilágosodni a magyar foci helyzetét illetően.
Kezdjük is a mai Ferencváros - Haladás mérkőzés bolhafasznyi elemzésével.
Ismét bizonyította magát az idén felállt axióma: Marek Heinz kora ellenére az NB1 Monicomp Liga sztárja. Heinz bácsi tudásban magasan a többiek fölött áll a Fradinál és meccsről meccsre bizonyítja is ezt. Igaz, hogy nem fossa a gólokat, ahogy azt elvárja tőle minden komolyabb méretű seggig érő homlokkal rendelkező szurkoló, az viszont helyt álló megállapítás, hogy focizok.
Na most értünk el ahhoz a ponthoz, amit szóvá szeretnék tenni a mai meccs után. A Hali játékosai szemmel láthatóan a bíró sporttárs tevékenykedésével voltak elfoglalva a labda kergetése helyett. Értem én, hogy vasárnap este semmi kedvük nem volt rohangálni a pályán, de ennyire elmerüljenek meccs közben a bírói szakma rejtelmeiben már túlon túl unalmas volt. Sőt meccs végére a szünetben a játékvezetést becsmérlő Kenőt be is utalták egy hét pihenőre egy jól megérdemelt piroslappal.
- Na de térjünk ki a gólokra is: Marek barátunk beragasztott egy gyönyörű szabigólt a hosszúba, amit Rózsa nem túl Ac(z)élos reakció ideje miatt csak szemmel tudott verni.
- A második sem volt gyengébb eresztés: egy kósza szöglet után Maróti bombázott a kapuba, ha már éppen arra ette a fene.
- Az egyenlítő találat pedig mókásra sikeredett. Úgy is mondhatnám, két fél gólt a partjelző belengetett egy egésznek, bíró spori pedig jómunkásemberhez híven meg is adta azt.
Fotó: fn.hu
