Kezdődött ugye az egész azzal, hogy a fing szerűen a háttérben lappangó pénzhiányos pletykák elérték a Honvéd háza táját is. Morales edző a hétvégi, Újpesttől kapott zakóval már lelkiekben nem tudott megbirkózni és élő egyenes adásban jelentette be lemondását.
Ma pedig az országos sport napilap, amit nem nevezünk nevén, mert a végén még beperelnek, szóval a Nemzeti Sport lehozott egy A3-as méretű komplett, Hemingway bácsit nyíltan és burkoltan kritizáló oldalt. A most már ex-edző Moralest pedig szabályosan szentté avatják, csoda, hogy nem érezni az újság hasábjain a tömjént. Az NS egyik újságírója oly módon szidalmazza a honvéd tulajdonosát, hogy az egyszeri honvéd drukkereknek is kinyílna a bicska a zsebükben, ha vennék a fáradtságot végigolvasni. Nem akarok én senkit sem védeni, csak közlöm az egyszerű tényeket: George F. Hemingway egyike annak a pár magánszemélynek, aki hajlandó volt kinyitni a bukszáját és pénzt invesztálni a bohócligánkba. Már pedig Virág elvtárs is megmondta anno, "a tények makacs dolgok". Lehet fikázni az öreget, nem tökéletes az, amit csinál és ahogyan csinálja, de el kell ismerni, hogy köszönet illeti, amiért foglalkozik az üggyel.
Más részről viszont Hemingway úr a Pepsifoci digitális hasábjain szúrt vissza keményen a nagy hallgatás után ma délben. Morales barátunkat burkoltan elme/ideg betegnek nevezte és állította, hogy már a kinevezése előtt tisztában volt azzal, hogy milyen ember, és hogy mennyire tehetségtelen. Na de itt jön a kérdés: akkor csókolom miért tetszett kinevezni?
Az olasz-német büszke rá, hogy középcsapatot gyúrt az anno kieső helyen álló honvédból, az újságírók kalapot emelnek előtte ezért, a klubnál viszont mindenki más kritizálja, hogy a tehetséges, többre képes csapatot visszaredukálta a süllyedő színvonalú bajnokság szürke homályába.
Ez számunkra, közönséges foteldrukkerek számára érthetetlen marad továbbra is, viszont jót derülhetünk rajta és egy legyintéssel elintézhetjük az egészet: "megint csak bohóckodnak".
